Elhatároztuk, hogy mindenképpen el szeretnénk Svájcba utazni.
Nem győztem kivárni, hogy elmehessek a varrodába az utazó ruháimért. Valrux
lelevelezte Sussannenal az utazást, mivel az ő családjának van egy nyaralója,
ahol megszállhatunk. Úgy terveztük, hogy megvárjuk a nyár kezdetét, bár még a
hó csak most kezd olvadozni az udvaron. Reggelente kisebb jégvirágokat látok
most már az ablakokon.
Lehet, hogy délután Valrux elkísér egy kis sétára a
közeli parkba. Az ebédek mostanában mindig Greta társaságában telik, bár
megfordul pár ismerőse is, népszerűségéből adódóan. A katedrálisban élő
lányokról sikerült többet megtudnom és megismernem őket. Greta a helyi
leányinternátus kitűnő tanulója volt, így kicsit több szabadidővel rendelkezett
délutánonként, de ezt kihasználta a könyvtárban a sok olvasással és
művelődéssel. Szinte falta a könyveket. Ha elhívtuk valamire, szívesen
csatlakozott a programjainkhoz.
Délután a parkban sütött a nap. A kicsi tavacskához
közelebb sétáltunk. Karon fogva Valrux csendesen kísért engem. Nem sok kedvem
volt cseverészéssel megzavarni a madarak kellemes hangját. Élveztem az új ruhám
viselését, illetve örültem, hogy nem kellett kabátot felvenni. Tipikus angolparkban
sétáltunk, aminek a tavát a kacsák, galambok és pár hattyú színesített meg.
A mindennapjainkhoz még hozzá tartozott az a pár levél,
amit Felicia írt nekünk, aki teljes lelkesedéssel ír a tengeren túlról. A
leveleiből megtudtuk, hogy a parthoz közel telepedtek le, ahol kellemes idő van
még télen is.
Másnap Valrux kapott egy levelet a szüleitől, akik a
nyárra tervezték, hogy meglátogatnak minket katedrálisban pár napra. Emiatt
későbbre kell halasztanunk a tervezett indulásunk.
- Várod, hogy újra láthasd a szüleid? - kérdeztem
Valruxtól.
- Nem igazán, mert nem volt felhőtlen a kapcsolatom
Velük. Inkább ideküldtek, amint az idézés képessége tudomásukra jutott, mintsem
otthon taníttassanak, mint Téged.
- Örültem volna valami jobb társaságnak a tanítóimnál.
- Hidd el, itt sem volt jobb. Tanulni éjjel-nappal. Bár
szerencsémre, Theodor és Sussanne itt volt jó két évig. A vizsga után csak ritkán
jelentek meg. Most, egy éve Felicia is idekerült. Persze, amint betöltöttem a
huszadik életévem, a szüleim már gondolkoztak a jövőmet illetően. Utálom a
gondolatot, hogy a szüleim már az esküvőt akarták szervezni, miközben nekem
minden járt a fejemben csak a nők nem.
- Félek, hogy a szüleid nem néznek rám jó szemmel.
- Ettől én is tartok. Ne aggódj, ha egy rossz szót is
mernek rád szólni, repülnek a katedrálisból.
Délután Valrux visszavonult, hogy kutatásokba kezdjen,
hogy minél több információval vágjunk bele az utazásokba. Vacsorára nem jött le
az étkezőbe, így aggódva mentem be a szobájába, hogy megnézzem. A szemén már a
fáradság kiütött, nagyon belemerült az olvasásba, mert az ajtó csukódására sem
nézett fel.
- Nagyon belemerültél a munkába. Vannak ötleteid? -
kérdeztem meg tőle halkan, miközben mellé léptem és a fejére tettem a kezem.
- Van egy érzésem, hogy nem lesz egyszerű megtalálni a
múltképet. Ha igazán profin rejtették el, akkor egy ős öreg fához kellett
kötni. Viszont ez esetben csak te érheted el.
- Ebben az esetben nélkülem nem fog elkezdődni a keresés.
***
A
medve megkaparintja a múltképet. A kép olyan titkot rejt, ami a sashoz köthető.
Ha nem szövetségesek, a sasnak meg kell ölnie a titok védelméért a medvét. A
sasnak össze kell törnie a medve szívét, hogy végül egymáséi lehessenek.
***
Felriadtam.
Ijesztő álom volt, ami meghaladta az érzelmeim határát. Nagyjából értem az
üzenetet, de segítségre lesz szükségem. Az ágy másik oldalára néztem, ahol Emma
békésen aludt. Ha egy testrész is összeért volna, biztos tudna az álomról ő is.
Összetörni a szívét. Az én szívem törik össze erre a gondolatra.
Reggel csendesen
megreggeliztünk, megkérdeztem Emmától, hogy jól aludt-e, de megnyugtató választ
adott rá, miszerint teljesen kipihente magát. Gondolkoztam eleget a jóslaton,
mert nem tudtam visszaaludni. Ha tudna Emma egy kicsit is az álomból, bukik a
tervem. Segítségre van szükségem.
Reggeli után
egyből közöltem Emmával, hogy sajnálom, hogy a délelőttöt nem tölthetem vele és
kibúvónak a "be nem fejezett munkálatokat" vetettem be. Ellenek meg
szóltam, hogy ne zavarjanak ebédig.
Gondolkozás
nélkül elővettem a levélpapírt és találkozót kértem Sussannetól. Két nap múlva
kaptam a hírt felőle, hogy "váratlan" látogatást tesz a
katedrálisnál. Tudom, hogy okos nő, gyorsan megoldja a kényes helyzeteket is
úrinő módjára.
A hét végére meg
is érkezett, Emma szívélyesen fogadta. Persze, első sorban álcaként a klubszobában
megtárgyaltuk röviden az utazást és annak részleteit, kitértünk rá, hogy később
indulunk. Vacsora után visszatértem a szobámba, vártam, mikor bukkan fel
Sussanne.
- Nem tudtam,
hogy vacsora után ilyen könnyű lesz a férfi részlegbe átjutni. - viccelődött
Sussanne
- Ne érezd
kínosnak. Én nekem kínos, hogy a feleségem tudta nélkül kell játszadoznom. -
válaszoltam zavarodottan.
- Nos, mi volt az
a számodra kínos dolog, ami miatt idehívtál? - kérdezte érdeklődve Sussanne.
- Találtam egy
jóslatot. Nagy baj történhet Emmával. Nem akarom vele ezt tenni, de kénytelen
leszek. - ezután megosztottam vele a jóslatot.
- Rengeteg titkod
van, amit kénytelen leszel Emmával megosztani. Ha kell segítség, szívesen
maradok kicsit tovább a vártnál.
- Látom, van
tapasztalatod, bár ez elvárható egy nálam idősebb idézőtől. Nem kéne
bonyolítani, szerintem a nyaralóba utazz, ott nyugodtabban el lehet érni a
kívánt célt. A többit rád bízom.
- Rendben. Úgy
vagyok vele, hogy inkább rám haragudjon, mint terád. A jóslat csak egy ámítás,
véghez kell vinni, de a szövetségeket ne zúzzuk szét apróságok miatt.
- Félek, hogy
rosszul sülhet el. Mikor bekerült ide, elég volt ránéznie Feliciára, máris
érezte, hogy valami érzelem köti hozzám.
- Akkor terveim
szerint túl könnyű dogom lesz. - mosolyodott el Sussanne.
- Nem szabad
megtudnia. - figyelmeztettem.
- Természetesen,
ne aggódj, semmi gond nem lesz.
- Kérlek, ne
felejtsd el, hogy ez feléd irányulva nem komoly.
- Ha nem lenne
komoly, akkor nincs értelme. Sajnálom, hogy fel kell zaklatnom az érzéseid.
Ezután megfordult
és már el is tűnt az ajtó mögött. Bohém nő, tud játszani mások érzéseivel és
nem érdeklik az érzelmek. Mivel nem is köt össze minket semmi az idézésen
kívül. Lehet, hogy a családja nem tervezte idézőnek adni a lányt, aki a
világnak egy szelíd és ártatlan lánykának látja. De ha a barátaival van,
levetkőzi az álcát és egy vidám kicsit csintalan és pimasz hölgyet láthatunk
pletykálni.
***
Másnap korábban
keltünk a szokásosnál, a segítők mind a másik szobát tették otthonossá Valrux
szülei számára, akik még ebéd előtt várhatóak voltak.
Henric és
Hildegarde nem a lazaságukról voltak híresek. Nem kellett Valrux kezét
megfognom, hogy érezzem rajta a menekülési vágyát. Talán kicsit hamarabbra
kellett volna terveznünk azt a nyaralást.
Elmélkedésem
közepette Valrux próbálta menteni a menthetőt, hogy minél kevesebb incidenssel
teljen el a hét. Illedelmességéhez híven előrement köszönteni szüleit, akiken a
mosolynak csak az erőltetettségét véltem felfedezni.
Az ebédig vihar
előtti csend honolt, mindenki próbált tisztes távolságban maradni a másiktól.
Persze, a közös étkezésnél már nem lehetett senki csendben.
- Remélem,
haladtok a kutatással. Persze, fontos a katedrális fenntartása, de tudod Alphonse,
mi a kötelességed. - kezdte meg a beszélgetést Henric.
- Természetesen
apám, ezért is indulunk ismét útra. - válaszolta Valrux.
- Most már legalább
nem kell engedélyeket kérvényeznünk von Libertéknek. - csacsogott bele
Hildegarde.
- Köszönöm az
akkori segítségeteket. Egyedül nem sikerült volna. - Valrux kicsit zavarodott
lett, eszébe jutva régi kérése szülei felé.
- Sosem kértél
minket semmire, így természetesen megadtuk. De ne feledd, ára is volt ennek. -
Henric jelentőségteljesen nézett Valrux szemébe.
Valrux nem
mondott semmit, de megállt a kezében a villa. Elkezdett sápadni, mintha rosszul
lenne. Úgy éreztem, segítenem kell.
- A levélről van
szó, igaz? - kérdeztem Valrux szüleitől.
- Ezek szerint
tudsz róla. - bólintotta meg a fejét Henric.
- Többről van itt
szó, holmi levélnél. - mondta Hildegarde.
- Akkor mi az ára? - vágtam a képébe, miközben
aggódva néztem Valruxra.
- Majd elmondom, most
pedig fejezzük be az ebédet. Én pedig, ha megbocsátotok, elmennék. - fejezte be
a majdnem vitába fulladó beszélgetést Valrux.
Természetesen,
senki nem mondott semmit, míg két nap után közölték Valrux szülei, hogy mégis
csak van jobb dolguk, mint itt üdülni, így szedelőzködtek, hogy hazamehessenek.
Én nem faggattam Valruxot, láttam rajta, hogy semmi értelme nem lesz még
beszélni sem vele. Amint távoztak a szülei, csak annyit közölt, hogy
csomagolunk és indulunk is az Alpokba.
Pár nap és a
hegyi levegő mindent elfejtetett velem. A nyaraló teraszára álltam. Hűvös szél
fújja a hajam, a levegő tisztasága frissítő érzéssel hat rám. Mögöttem feltűnt
Valrux. Átkarolta hátulról, megcsókolta a nyakam. Úgy tűnik számomra, hogy
minden rendben van. Ebédre egy kis éttermet néztünk ki, mert istenien főztek.
Délutáni sziesztának pedig levezetésképpen egy erdei sétát terveztünk. Nagy
reménnyel láttunk neki a keresésnek. A fűlevelű fák, mind öregebbnél öregebbek
voltak. Az avarban sünök siettek biztonságos helyre, mi örültünk, hogy a
forróságtól megmenekültünk.
Megérintettem pár
túlságosan öregnek tűnő fát, de semmi jel nem volt rá, hogy bármi idézést
kiváltok belőlük. Mivel ez volt a nyaralóhoz közeli erdő, így feltételeztük,
hogy csak itt lehetne elrejteni bármit is.
Egy hét múlva
Sussanne is csatlakozott a kis csapatunkhoz, aki próbált szintén keresgélni
velünk. Mikor kicsit hűvösebb és esősebb nap volt a nyaraló szalonjában
található könyveket bújtuk reménytelenül. Valrux és Susanne sok lehetséges
teóriát megbeszélt, hátha bármi közelebb juttat minket a célhoz. Kiderült, hogy
Sussanne sosem álmodott semmit, fákat idézni meg egyenesen lehetetlennek
tartotta. Engem lefoglalt a levelezés Feliciaval és a katedrálissal, mivel
minden dologra figyelni kellett távollétünkben is.
***
- Meddig húzhatom
az oroszlán bajszát, ha még feldühíteni is lehetetlen? - kérdezte Sussanne.
-
Megingathatatlan, de nem lehetetlen. - válaszoltam
- Ha csinálok egy
kis partit, akkor hátha tehetek valamit. - elmélkedett tovább Sussanne
- Jó ötlet,
rendezz egyet, majd én pedig, mint házigazda melletted állok. - egyeztem bele.
- Kérhetem az
első táncot Alphi? - kérdezte viccelve Sussanne.
- Ne kéresd
magad, kénytelen leszek, vagy bukik a jóslat minden része. - morogtam rá.
Nagyon nem tetszett az ötlet.
- Ugyan, ha ezzel
megkaphatjuk végre a múltképet, akkor nem tart vissza engem semmi kötelék. -
lépett közelebb hozzám és megfogta a vállam.
- Könnyen beszélsz, neked nincs megkötve a
kezed. Nem is tudtam, hogy ennyire érdekel téged holmi legenda. - próbáltam
lerázni magamról.
- Ne csinálj már úgy, mint akit nem érdekli.
Ne aggódj, elintézem a te drága Emmád. - kacsintott rám Sussanne.
- Pont emiatt aggódtam. Ravaszabb vagy, mint
Felicia. - sóhajtottam.Folytatás