Múltidő 4. fejezet: Kit is szeretnél magad mellé?

Pár nap volt már csak az estélyig, mindenki csak a díszletekkel, ruhákkal és a csillogó eleganciával foglalta el magát. Nekem ezen felül szorgalmasan készülni kellett a vizsgára, amit a nem egyszerű kategóriába soroltam volna.
Valrux időt és kényelmet nem kímélve vett rá, hogy minél gyorsabban és erősebben elérjem a kívánt múltképeket.  Ezek a kísérletek néha jóformán csak szidalmazásba fulladtak, mintsem eredménybe. Felicia nagyra tartva magát kényelmesen ült a teremben levő kényelmes fotelben és látszott rajta az élvezet, ahogy engem Valrux minden hibánál lekorholt. Jóformán eljutottam estére, arra a pontra, hogy kezdem szívből gyűlölni Valruxot a kegyetlenségeiért. Pedig tisztában voltam, hogy Felicia az, aki a gyűlöletem tárgya.

Hiába próbáltam észérvekkel megbocsájtani Valruxnak, nem akart a szorgalmam és a kitartásom erősödni.

Az estély előtti napon már nagyon elszabadult a pokol a katedrális falain belül. A vacsora menüjét nagy ordibálások közepette vitatják meg a nagyteremben, amit már talpig feldíszíttettek. A díszlet pazar, kiemeli a katedrális pompáját, méltóságát. Mi Feliciaval a virágkompozíciók összeállításában segítettünk, ahol gerberák és nagy szálú margaréták halmazában és jó pár hatalmas váza társaságában vártuk izgatottan a holnap estét. Valrux épp csak benézett a nagyterembe, Felicia hamarabb észrevette, mert csillogó szemmel finoman megnyalta a kiszáradt ajkait és más fele sem nézett, felállt és Valrux után koslatott. Eddig nem is vettem Felician ilyen izgatottságot, vagy csak az estélynek tudattam be. Meg lehet, hogy nem is Valrux után ment, hanem csak indok volt a lógásra, bár nem gondoltam, hogy el fog menekülni egy kis csokorkészítéstől. Így egyedül maradtam a virágokkal és vázákkal és inkább arra fordítottam a maradék energiám. Már csak azért az örömért is, hogy ma nem kell órákat vennem múltkép idézésből.

Greta is a semmiből tűnt fel a nagyteremben, mint Valrux pár perccel ezelőtt, vagy már egy óra is eltelt? Nagyon belemerültem a díszítésbe.

- Emma, látom ma is kiteszel magadért. Nem úgy volt, hogy Felicia is segít a virágdíszítésben?

- Eredetileg így volt, de nemrég párolgott el, ahogy meglátta Valruxot.

- Érdekes, összefutottam velük, nem úgy tűnt számomra, hogy Felicia egyhamar vissza akar jönni a virágokhoz.

- Mit akarsz ezzel mondani Greta, tudom, hogy semmi közük egymáshoz. Ha meg Valrux beszélni akart Feliciaval, akkor idejöhetett volna.

- Az lehet, hogy Valrux nem akar semmit, de azt számításba vetted, hogy Felicia nem akar-e valamit?

- Felejtsd el, egyik sem érdekel most pillanatnyilag.

- Valóban? Akkor mégis miért ment Felicia Valrux után, aki egyenesen a szobájába ment vissza. Mindenki tudja, kinek hol a szobája. - néz rám Greta kicsit sem vidám arccal, éppen nem kezdett el velem kiabálni, de halkabbra vette magát, hogy ne hallják meg mások.

- Biztos vagy abban, hogy jók a sejtéseid? - nyeltem egyet a kiszáradt torkomra, most kezdtem érezni magamon az idegesség tüneteit.

- Az, hogy egy lány köröz egy férfiszoba előtt, valahogy semmi jó érzést nem táplál bennem.

- Rendben, köszönöm, ha lehet, én most visszavonulnák a szobámba egy kicsit.

- Rendben. - mosolyog, szerintem már sejti, hogy mindenhova le fogok menni csak a szobámba nem.

A keresésére indultam, hogy minél hamarabb megtudjam az igazat. Azt tudtam, hogy a jobb oldali folyosószárny irányában vannak a férfiszobák. A bal oldalszárny egyértelműen a nőké. Pont belefutottam Ellebe, aki tanácstalanul nézett rám, miközben zilált képpel kérdezem tőle:

- Hol van megint az a tuskó?

- Ha Valruxra gondol hölgyem, gondolom benn a szobájában…

Rohanok a szobája felé, mikor odaértem, látom a szép ezüstözött névtáblát, mindegyik foglalt szobán rajta van a nevünk a könnyebb keresés gyanánt. Gondolkozás nélkül benyitok és látom, hogy ölelik egymást Feliciaval. Semmi közöm az egészhez, mégis rosszul esett. Fájó szívvel elfutottam, remélve, hogy csak egy múltkép volt. Már eleve az a felfoghatatlan, hogy mit keres Felicia a szobájában és legfőképp az, hogy engem ez miért bosszant.

Reméltem, hogy nem vesznek észre, halkan becsuktam a félig kinyitott ajtót, és rohantam a szobámba. Hogy lehettem ennyire idióta? Legalább kopogtam volna. Nem, nekem ajtóstul be kellett rontanom és elviselnem ezt a megalázást. Innentől tudtam, hogy a napom ennél pocsékabb már nem is lehet.

A vacsorára ma már nem mentem le, akármennyire nyaggatott Elle, hogy ennem kell a holnapi nap hosszúságára való tekintettel. Gyorsan elaludtam és emiatt korán sikerült felkelnem. Nagy könnyedséggel kimásztam az ágyból, elkészülésem után rájöttem, hogy még nagyon korán van a reggelihez. Gondoltam, addig lesétálok az udvarra, egy kis reggeli levegőzés sosem árt alapon.

Ahogy sétálok le az udvarra, a nagykapu előtt összefutottam Valruxszal. Meglepett arccal nézett rám, feltételezem ő is tudja, hogy nem szokásom a reggeli előtt megjelenni.

- Jó reggelt kedves, örülök, hogy itt vagy, legalább nem kell egyedül várnom a vendégekre. Ha nem sietsz sehova, megkérhetlek, hogy várd meg, és üdvözöld velem együtt az estélyre érkező múltkép idézőket?

- Jó reggelt, látom, már kora reggel buzog benned a tettvágy. Elfogadom az ajánlatod, amúgy is beszélni akartam veled.

- Ha ennyire sürgős, hogy kora reggel ezért felkeltél és tegnap sem jöttél vacsorázni, nem tartalak vissza attól, hogy beszéljek veled. Miről lenne szó?

- Tegnap hallottam hírét, hogy Felicia felkeresett téged.

- Szóval ez a gond? Hidd el, csak beszéltünk.

- Hinném, csak nem ezt láttam.

- Mi?! Te mégis mi a jó eget láttál?

-  Lebuktam. Igen, benyitottam a szobába és épp Feliciat ölelted nagy szenvedéllyel. Ezt mégis hogy lehet máshogy értelmezni?

- Tévedsz, ő jött be hozzám és a vizsgáról beszélt. Bár azt sem tudom, hogy te hogy kerültél a szobám környékére, de az, hogy Felicia ideges a vizsga miatt az már tényleg nem a te hatásköröd. Az, hogy megöleltem csak megnyugtatásul tettem, veled is ugyanúgy megtenném. Viszont nem tudom, ti nők miért viszálykodtok egyfolytában, mert már kezd elegem lenni a civakodásaitokból. Ne tagadd, látom, ahogy Feliciaval néztek egymásra. Egyet viszont ne felejts el kedvesem: én csak a tied vagyok. Tudom, hogy már kisebb kora óta próbálkozik nálam, de valahogy sosem tudtam egy húgnál többre tartani.

- Ezt nem gondoltam, de kérlek, ne alacsonyítsd le Feliciat, csak mert te nem érzel iránta semmit.

- Rendben, maradjon ez a beszélgetés köztünk. Most pedig várjuk az idézőket, nemsoká ide kell, hogy érjenek.

Folytatás