Később sikerül felkelni a szokásos időhöz nézve. Tegnap
ahogy Valrux ígérte, kaptam még este egy kisebb ajándékot. Meglepetésemre egy
szép selyem hálóruhát rejtett a kapott doboz. A hűvös selyem érdekes érzetű
volt a megszokott pamut hálóruhámhoz képest.Most megvártam, míg Valrux felébredt. Ő nem sietett sehova most reggel. Ma lementünk a fő terembe reggelizni. Elle már ott várt minket. Reggeli után bementünk Valrux régebbi szobájába, hogy a levelezéseket elvégezzük. A szobában egy halom ajándék várt minket, így amíg Valrux a levelekre válaszolt, addig én nekiláttam az ajándékok bontogatásának.
Délutánra még maradt munkánk, így kicsit lepihentünk a
kanapéra. Valrux egyből elszundított.
***
Ahogy teltek az
évek, Elle teljesen anyáskodó lett. Pedig csak pár évvel idősebb nálam.
Teljesen elkötelezett a munkájához, ezért is lett végül az én segítőm. Most
kicsit hiányzik az a sok bosszankodás, a rosszalló tekintete, a civódó
megjegyzései, miszerint én vagyok a katedrális katasztrófája, mivel annyira
rendetlen vagyok és mindent szétpakolok, hogy szegény segítőm nem is vállalt el
más személyt rajtam kívül.
Most teljesen más
szemszögből szemlélem a viselkedésem. Az a sok vita, mit hova kéne pakolni,
minek hol a helye és nem utolsó sorban mindig válaszoljak időben a leveleimre.
Most, hogy Emmát
sikerült behozni a katedrális falai közé, egyből megkértem Ellet, hogy segítsen
neki. Ezután Elle teljesen megnyugodott. Örül neki, hogy végre van egy nő, akit
öltöztethet, a haját elkészítheti. Emma szinte a barátnője lett neki.
Nagyon
megtetszett Emmán az a sötétkék ruha, ami miatt a zafír kő jutott eszembe.
Mivel a levelet megkaptam, hogy kötelező lesz elvennem Emmát, tudtam, hogy mit
kell tennem. Ezért határoztam el, hogy elmegyek pár napra. Végül egyszer ennek
is el kellett jönnie. Mindenki tudja, ha nem Felicia mellett döntök, akkor
Susanne marad. De egyik sem igazán hozzám való. Tudtam, hogy volt még egy női
idéző, csak meg kellett keresnem.
Ezért döntöttem
arról, hogy megkeresem azt a lányt. Már párszor láttam azt a hullámos hajat
elhaladni a katedrális előtt, mivel a közeli elit iskolába járt. Túl könnyű
dolgom lesz.
Megszólítsam?
Beinvitáljam? Tudtommal átlagos ember nem tud erről a helyről. Elhagyatottnak
vélik. Egyszerűen csak behozom. Lehet, hogy nem is tudja, hogy ő kicsoda
valójában. Akkor nem sétálgatna így az utcán.
Kicsit harcias
nő, ijedtséget éreztem rajta, ahogy bevittem a katedrálisba. Biztos vagyok
benne, hogy idiótának tart. A főmama elé vezettem, ő biztosított, hogy jó
személyt hoztam be és megtaláltam az utolsó idézőt. Így nyugodtam
visszavonulhattam vacsoráig.
Ahogy
visszatértem a szobámba, képes lettem volna egy szivart elszívni plusz időhúzóként.
Elég különleges lány. Kicsi izgalom fogott meg. Vacsoránál odaültem szembe
vele. Tetszik a lelkesedése, nincs letörve, hogy bekerült hozzánk és különösen
tetszett, ahogy féltékeny lett Feliciara. Rögvest tudtam akkor, hogy őt
kerestem. A mondatai, a beszéde tetszetős csengést adott apró termetéhez.
Mérgében hozzámért. Látta a lélekállatom. Most már tudnia kell, hogy ő kicsoda
is mikre képes. Ő nem tudja, hogy kerestem egy múltképet benne, de semmit nem
találtam. Olyan ez a nő, mint a reggeli harmat. Friss, üde és édesen egyedi.
Tetszik.
***
Enyhe simításokra
ébredeztem. Kicsit megmoccantam, mert elég kényelmetlen volt. Észre sem vettem,
hogy elaludtam. Kinyitva a szemem, észrevettem, hogy Emma mellettem ülve
simogatta a fejem.
- Jól szórakoztál
angyalom? - kérdeztem tőle szórakozottan.
- Jól esett nézni
téged. - válaszolta zavarodottan.
- Gondolom idéztél
közben. - kötekedek Emmával.
- Tudsz róla,
hogy idéztem-e vagy sem? - kíváncsiskodott incselkedve.
- Akármit is
láttál, biztos tetszett neked, mert szépet álmodtam.
- Mi volt az
álomban? - érdeklődött.