Az esküvő előtti estén Elle és Greta kíséretében átmentem
Feliciahoz, hogy vele töltsük az utolsó egyedüli estélyét. Kicsi, szerény
szobájába összezsúfolódtunk, izgalmakkal teli érzelmekkel.
Felicia szemében az aggodalmat lehetett látni. Annyit
tudtunk meg tőle, hogy az esküvő után Amerikába utaznak.
A múltkép idézőknek sosincs otthonuk, mert folyton úton
vannak. Legalább tíz év utazás után döntenek a pihenés és egy számukra
szerethető helyen letelepedés mellett.
Kicsit később Susanne is megjelent, aki szintén visszatér
Franciaországba a családjához. Felicia segítőnője és Elle csendben félrevonultak,
miután elég teával és süteménnyel elláttak. Késő estig tartott a csendes parti,
amiben mindenki próbált csak előre látni a bizonytalan, ingoványos jövőbe.
Vannak dolgok, amiről senki sem beszél, pedig lényeges
mindenki számára. Kimondhatatlan dolgok, hiszen mindenki másként éli meg ezeket
az élményeket, amik néha kihatnak az életünkre. A titok mindig titok marad
évezredek után is. Érdekes, hogy a férfiaknak elárulják a titkot, de a nőknek
célja maradt az ártatlanság és a tudatlanság, mindaddig, míg nem jön az a
bizonyos férfi, aki elárulja neki, hogy helyére álljon a világ körforgása.
Másnap csodálatosan sütött a nap, és meleg idővel
kecsegtetett, a gondatlan tervek véghezviteléhez.
Felicia maga az alázat és a nőiesség volt az egyszerű
szabású ruhában, kicsit szomorú arccal nézett lefele, mint egész héten. Eközben
Theodor meg a nyugalom szobraként állt az oltárnál, mellette Valrux magas, erőt
idéző tartással tartotta gyerekkori barátjában a lelket.
A ceremónia után visszamentünk segíteni Felicianak
átöltözni, mikor bementem hozzá, ő csak ült az ágyán és zokogott. Rossz volt
nézni a megtört szívet, akit a házasságba kényszerítettek és másé lett szíve
vágya. Most már tudtam, hogy ő ezt nem akarta és fél a következő lépéstől.
- Valruxszal szerettél volna lenni?
- Már rég rájöttem, hogy nem fogom megnyerni a szívét.
- Theodor… - próbálok valami pozitívet mondani friss
férjéről.
- Kedvelem, ebben ne legyen kétséged, csak túl hamar jött
el az esküvő. Nem igazán ismerem még, pár találkozó kevés volt számomra.
- Értem, lehet, hogy már menni kéne a vacsorára, gyere,
hozzunk rendbe. - közöltem vele, mikor már úgy vettem, hogy sikerült
megnyugodnia.
Szó nélkül követett a fürdőszobába, ahol felkészültünk a
vacsorára. A nagyterembe visszatértünk, Felicia örömmel sugározva sietett
újdonsült férje mellé. Ha csalódott is maradt, leplezte az érzelmeit. Mellém
lépett Valrux, megcsókolta a kézfejem egyfajta köszönetképpen és láttam az
arcán az elégedettséget.
- Szép munka volt Kedvesem, nagyon jó barátja lettél
Felicianak.
- Úgy gondolod, hogy ezután barátnak fog engem tekinteni
Felicia?
- Természetesen, szükségünk van összefogni, hiszen mi
csak egymást tudjuk a legjobban megérteni. Ezen felül biztonságban marad
Felicia Theodor mellett.
- Velünk mi lesz Alphonse? - bukott ki belőlem a kérdés,
ami már a héten többször eszembe jutott.
- Kedvesem, egyet ígérj meg: ha a feleségem leszel, csak
az Alphonse nevemen szólíts, én cserébe megígérem, hogy azért fogok élni, hogy
megnevettesselek. A többi nekem nem számít.
- Öröm ezt hallani, ez esetben nem látok problémát a
jövőre nézve. - mosolyogtam vissza rá.
***
Másnap végül rend és mód szerint elindult mindenki a maga
útjára. Mi Alphonse döntése miatt még jó ideig itt maradunk a katedrális falai
között.
Csodás csókok álmával
Ébredek fel teli ábránddal.
Kedves levél várt reggel, csodálkozva, hogy felkelve nem
találtam magam mellett Valruxot. Elle a szobámban már készítette elő a ruháim,
és az asztalt a reggelihez, míg én rendbe szedtem magam.
Ezután egyből meglátogattam Valruxot, aki a volt
szobájában, most már irodájában a levelekbe bele volt merülve.
- Csak fogom a fejem. Háromhónapnyi levelezést
lebonyolítani nem egyszerű. - közli velem Valrux, mikor meghallotta a lépteim,
illetve felnézve rájött, hogy én jöttem be hozzá.
- Azért pihenj is. Már meg van terítve a reggelihez. -
válaszoltam annak reményében, hogy kicsit kimozdítom a rápakolt teher alól.
- Ez esetben reggelizzünk. - fogta meg a kezem és
sietősen indult az emeleti szalonba.
Reggeli után a felszabadult, rengeteg idő miatt lustálkodással
töltöttem az időt. Szerencsére Valrux is gyorsan befejezte a munkát, hogy minél
hamarabb csatlakozzon hozzám.
Pár héttel később közölte velem Valrux, hogy elutazik pár
napra. Így az elkövetkező napokat Ellevel és Gretaval töltöttem, illetve olvasással.
Meg sem kérdeztem Valruxot, hogy mehetek-e vele, nem mondta, hogy szükséges
mennem. Annyit ígért, hogy a következő estélyre hazaér.
***
Ígérete szerint még az estély reggelén hazaért, teli
izgalommal. Át is adott egy nagy csomagot, mint ajándékot. Mikor kinyitottam,
egy gyönyörű, fehér-arany hímzéses ruha bukkant elő a nagy dobozból, így már
értettem, hogy most miért nem siettünk Ellevel ruhát rendelni az estélyre.
Nagyon megtetszett, tökéletesen illeszkedett rám, így
nagyon nagy örömmel vártam már a vacsorát.
- Nem is várok kevesebbet attól a varrónőtől, aki ezt a
mesés estélyit megtervezte, te leszel az estély csillaga. - bókolta Valrux, bár
feltételeztem, hogy nem csak a ruha hozta lázba abban a pillanatban.
- Tudtommal csak egy egyszerű fogadás lesz, ne tudom,
miért kell ekkora feneket csapni egy vacsorának. - értetlenkedtem, mert van még
érzésem szerint valami, amiről nem tudok.
- Hidd el, csak egy szavadba kerül Emmám, életed legszebb
estélye is kerekedhet egy egyszerű vacsorából. - suttogta a fülembe Valrux.
***
Még csak az üdvözléseknél tartottunk, Valruxon éreztem,
hogy kicsit ideges, bár nem tudom, mi oka van rá.
- Kijössz velem a parkba? Egy kis friss levegő a vacsora
előtt nem árt. - invitál Valrux.
- Rendben, végül is nincs nagyon hűvös, egy kis sétára.
Gyönyörű, csillagos és tiszta ég fogadott kinn, egészen
addig a padig sétáltunk, ahol legelőször kinn tartózkodtam, mikor ide kerültem.
Valrux mégsem szólt egy szót sem. A
padhoz odaérve magához húzott és megcsókolt.
- Nem tudom, hogy mennyire időszerű, de remélem, tudod,
hogy nélküled nagyon unalmas életem lenne. - kezdett bele egy hosszabb mondatba
Valrux, aminek nem láttam a végét.
- Tudom, hogy szeretsz udvarolni, de kérlek, ne húzd a
madzagot tovább. Egész nap láttam rajtad, hogy nem vagy önmagad. Meg mivel
együtt lakunk egy ideje, nem hiszem, hogy az időt számon kérném azért, amit
teszünk.
- Ez esetben szeretnéd, ha továbbra is én lennék az, aki
megnevettet egy életre? - kérdezi tőlem halkan és félve, mélyen a szemembe
nézve.
- Természetesen, semmi akadálya ennek. - mosolyogtam
vissza rá bátorításként.
- Akkor szeretném, ha mostantól Alphonsenak szólítanál,
ahogy ígérted.
- Úgy szólt az ígéretem, hogy ha hozzád megyek, akkor
kell az eredeti neveden szólítanom.
- Akkor hozzám jössz? - hátrébb lépett egy lépéssel, mint
aki félne a válaszomtól.
- Igen. Bár ezt eddig is tudhattad volna, nem kellett
volna akkora hűhót csapnod. - éppen nem kapott el a nevethetnék, az abszurd
lánykéréstől.
- Remek, bár megérte elhúznom a kérdést, amíg nem
találtam meg a hiányzó dolgot.
- Miről beszélsz? - kérdeztem gyanakodva, hogy mi vár még
rám.
Ekkor Valrux megfogta a bal kezem, felemelte a szájához
közel, hogy megcsókolja, ezután a zsebéből egy gyűrűt húzott elő, amit egyből
az ujjamra is húzott. Innentől szóhoz sem jutottam.
Visszatértünk a vacsorához, épp időben, ahol asztalfőre
ültünk, mint házigazdák, az első fogás megkezdése előtti tószton pedig maga
Valrux szólalt fel.
- Tisztelt megjelentek, üdvözlök minden jelen lévőt,
illetve köszönöm, hogy ezen a fontos estén megtisztelik jelenlétükkel a
katedrálisunk. Fontos bejelentéssel hozakodok elő, ami igen fontos és
felelősségteljes egy férfi életében. Bejelentem házasulási szándékom, hogy ezen
az estén önökkel tarthassuk meg az eljegyzési szertartást. Az esküvő napja még
nem határozott, ígérem, mindenki időben értesülni fog a jeles napról. Most
pedig emeljük poharunk menyasszonyomra, Emma von Libertere, aki nélkül nem
lennék teljesen boldog.
Valrux bátorítóan rám mosolygott, de mielőtt elkezdtük
volna a vacsorát, a hátunk mögött levő folyosó felé elvezetett.
- Nagyon sajnálom, hogy váratlanul kerültél bele Emma,
szükséges volt megtenni egy estély keretén belül.
- Drágám, szóhoz
sem jutok. Remélem lesz időm leülni és gondolkozni egy keveset ezen. Nem tartom
sietettségnek, bár a szüleink közölték, hogy még az év végéig döntenünk kell.
- Én már eleget gondolkoztam rajta, én akartam, hogy
velem legyél. Ezért kértem meg előtte a kezed. Először úgy volt, hogy a
vendégsereg előtt kell megtennem, de tudtam, hogy te nem fogadnád örömmel ezt a
fajta szokást.
- Ebben igazad van, és mivel megvártad a válaszom, így
most szó nélkül elfogyasztom a vacsorát, megkapod tőlem a szokásos első táncot,
de kérlek, adj egy kis időt ezután.