Februári kávészünet #53

Tisztában vagyok vele, hogy ma már nem a legnagyobb divat blogot olvasni, (Pedig Daemon Black is közölte, hogy az olvasás szexi) mivel felmerült még a videósok körében is a plagizálás és az amerikai ötletek átvitele kicsiny országunkba, úgy vélem, nem lehet szó nélkül elmenni a téma előtt.

Én sem vagyok álszent, sőt én is készítettem már olyan posztot, ami tényleg nem sok energiát igényelt, de a kevés olvasói nézettségemre való tekintettel nem mondhatom azt, hogy azért készítek tartalmat, hogy növeljem az olvasottságom. Emlékezetem szerint, ha valami, nem csak a saját fejemből pattant ötlet alapján készítek el egy posztot, szokásom legalább egy mondatban leírni, hogy mi ösztönzött annak az elkészítésére. 

Itt jönne az a meggyónási részem, hogy valóban, egy idézetes poszt elkészítése nem nehéz, bár itt azért nem írhatom meg azt, hogy nem lenne időigényes. (Főleg, ha majdnem háromszáz idézetet nekem ahhoz el is kell olvasnom, kiválogatnom belőlük párat, ami szintén nem egy két perces meló) 

Valójában azért kezdtem ebbe, hogy az Ambrózy báró esetei, 21. századi módban posztsorozatom mellett összegyűjtöm csokorba az általam is kedvelt idézeteket, mivel én is szeretek a könyvértékeléseknél olvasgatni idézeteket azokból a könyvekből, amiket magam is olvastam. (Itt azért megjegyezném, egy idézetet magam gépeltem be a Rudnay gyilkosságok esetében, mivel nem volt olvasható a többi idézet mellett, viszont nekem tetszett a csattanója.) 

Tudom, hogy sokan már rugdossák magukban a páncélom, hogy forduljak már fel páncélostul, de az anime vagy sorozat rajongók is jól tudhatják, milyen az a fajta rajongás, mikor csak a kedvenc sorozatodról tudsz cseverészni. (ne is tagadd, te is csinálod, tudom.)

Kulisszatitkokkal meg nem akarok senkit untatni, milyen az, amikor célzottan olvasol, hajt az elszántság, jegyzetelsz, agyalsz és még rutinos olvasóként is feladja a leckét egy-egy poszt elkészítése. Pl. a Leányrablás Budapesten 21. századi módban karácsony után már kezdett bennem érlelődni, a kidolgozás az olvasással szinkronban történt, így is egy hónap volt az elkészítése. - megérte. 

Bár, a Rudnay gyilkosságok is legalább három hetes kidolgozást igényelt, mert nagyon is el lehet veszni az apró részletekben. - sőt, rávett, hogy többet mosogassak, mert nem tudom, hogyan sikerült, a mosogatóvízben áztatott kezek szívták magukkal a fejembe az ütősebbnél ütősebb ötleteket. Akarom tudni, milyen cucc van a mosogatószerben? Mindegy is, anyu örült neki, a körmeim kevésbé.

Itt írhatnák arról is, miért nincs olyan gyakran kozmetikumos posztom.

Ad egy: nem vagyok beauty blogger. Talán ez az első legütősebb érvem. Vannak erre szakosodott, és JOBB webes karcolók.
Ad kettő: van olyan eset, ahol már teljesen felesleges bemutatnom egy-egy általam használt terméket, főleg, ha az már amúgy sem vásárolható meg.
Ad három: az idő. Rengeteg idő egy-egy termék kipróbálása, tesztelése és nem kamuzok, ha elárulom, az elmúlt három hónap alatt, lassan negyven kép várja azt a sorsot, hogy bekerülhessen legalább a fele egy-egy leendő posztomba. Ha arányosan nézem, hogy pl. egy arcmaszkot legfeljebb heti egyszer használok, miközben olvasni vagy sorozatot nézni minden napi rendszerességgel űzök. (ígérgetni meg nem szokásom, hogy mikor lesz legközelebb ilyen vagy olyan poszt, régebb óta követő olvasóim ezt már jól tudhatják.)

Tavaly az animéseknek kezdeményeztem egy négy részes sorozattal, idén az Ambrózy rajongóknak, ettől függetlenül még idén lesznek posztok, mindenkinek szája ízére. (Akinek nem, az amúgy sem olvassa egy posztomat sem.) Szóval, nem kell futkosni, nem kell ugrálni, hiszen egyiket sem csinálja egy valamirevaló teknős. Él is vagy száz évig. 

A lényeget kihagytam? Kit izgat?