Múltidő 23. fejezet: Ajtón kopogó lehetőség

Az ajtómon koptattak. Nem vártam senkit és nem a másik ajtón kopogtattak, ami a szüleim szalonjához vezetett, így azt is tudtam, hogy nem a szüleim lehetnek. Mikor kinyitottam, az ajtó előtt Marton állt.

Múltidő 22. fejezet: Titkok tengere

Az internátusba csak ősszel lépek be, így a nyáron elkezdhettem a magam "nyári iskoláját" ami magából az idézés mesterségéből állt. Húsz éves koromra kell levizsgázni, így hosszú öt év vár rám a rendes iskola mellett.

Múltidő 21. fejezet: Örülj a múltadért, táncolj a jövődért

Cecilié tizenötödik születésnapjára egy kisebb bált akartunk rendezni, hogy az első bálján bemutathassuk a társaságnak. Felicia és Theodor megvitatták, hogy jó lenne Margaretet is bemutatni, így a két lánynak nem kell külön szervezni összejövetelt.

Múltidő 20. fejezet: Nyílt titok

Rohamos és tartalmas tizenöt év telt el azóta az álom óta. Most örömmel vártuk Feliciat és Theodort, akik már hónapokkal előre megírták, hogy visszaköltöznek a katedrálisba hozzánk. Így mostantól két család fog egy katedrálisban élni. Jövetelükkor előre futott két vidám gyerekük a tizenöt éves Marton és a tizennégy éves Margaret. Nagyon várták, hogy ismét itt lehessenek, mert minden nyáron hosszabb időt itt tölthettek szüleik nyugalmának megőrzésére. Úgy időzítettük a költözésüket, hogy már itt lakjanak, mikor ünnepeljük lányunk Cecilié tizenötödik születésnapját.

Múltidő 19. fejezet: Az álmok valóra válnak?

Örültem, hogy Sussanne is itt van velünk a nyaralójukban. Rendezett még egy kisebb estélyt is, hogy ne unjuk magunkat a hétvégén. Mégis furcsán éreztem magam. Sussanne sokat beszélgetett Valruxszal, de feltételezem, mert régen találkoztak. Sokszor fel is kérte táncolni a lányt. Nincs okom bármit gondolni Sussanneról, tudom, hogy több ideje ismerik egymást, mint én Valruxot.

Múltidő 18. fejezet: Meddig szólhat bele a szülők az életünkbe?

Elhatároztuk, hogy mindenképpen el szeretnénk Svájcba utazni. Nem győztem kivárni, hogy elmehessek a varrodába az utazó ruháimért. Valrux lelevelezte Sussannenal az utazást, mivel az ő családjának van egy nyaralója, ahol megszállhatunk. Úgy terveztük, hogy megvárjuk a nyár kezdetét, bár még a hó csak most kezd olvadozni az udvaron. Reggelente kisebb jégvirágokat látok most már az ablakokon.

Múltidő 17. fejezet: Múltképek múlt időben

Később sikerül felkelni a szokásos időhöz nézve. Tegnap ahogy Valrux ígérte, kaptam még este egy kisebb ajándékot. Meglepetésemre egy szép selyem hálóruhát rejtett a kapott doboz. A hűvös selyem érdekes érzetű volt a megszokott pamut hálóruhámhoz képest.

Múltidő 16. fejezet: Az eskü

Egy héttel az esküvő előtt már a szokásos nyüzsgés lepte meg a katedrálist. Elmentünk a varrónőhöz, hogy meglessük a tervezett ruhám. Greta és Elle nélkül nem lettem volna képes elmenni, így elkísértek engem. A végső simítások hiányoztak már csak és az utolsó ruhapróba. Gyönyörű, ezüst szegélyes, csipkés, lágyan eső ruha, kicsi ujjakkal. Szokatlan ez a teljesen új stílusú ruhaujj, mert klasszikusan hosszú ujjú ruhákat szokás készíttetni. A hideg idő miatt egy vastag bolerót is varrattunk a ruhához.

Múltidő 15. fejezet: Fújd el az összes gyertyát egy fontos kívánságért

Teljesen belemerültünk a hétköznapokba. Valrux a levelezésekkel és kutatásokkal foglalta le magát, míg én a kutatások mellett az idézők kódexét tanulgatva töltöttem szabadidőmet, észre sem véve, hogy vészesen közeledik az év vége.

Illetve közeledett még egy fontos nap.

Múltidő 14. fejezet: Egy levél

Másnap reggel úgy sikerül felébrednem, mint akit fejbeütöttek előző este. Pár pezsgőre emlékeztem, meg pár táncra. Megfordultam, ahol Valrux szuszogott még, ezek szerint őt is kicsit megviselte az este. Mikor kicsit összeszedtem magam, Ellet felhívattam a szalonba, ha mi nem is, de ő neki mindenről tudnia kell.

Múltidő 13. fejezet: Ha harang kondul és könny csordul, kérlek, nevettess meg egy életre!

Az esküvő előtti estén Elle és Greta kíséretében átmentem Feliciahoz, hogy vele töltsük az utolsó egyedüli estélyét. Kicsi, szerény szobájába összezsúfolódtunk, izgalmakkal teli érzelmekkel.

Felicia szemében az aggodalmat lehetett látni. Annyit tudtunk meg tőle, hogy az esküvő után Amerikába utaznak.

Múltidő 12. fejezet: A farkasok tényleg egy életre választanak társat?

A szülők ezután nyugodtabb szívvel távoztak, mi pedig tanácstalanságba süllyedve indultunk vacsorázni, hiába voltak ott az utazási élmények, hiába szerettünk együtt lenni, nem akartuk, hogy mások döntsenek helyettünk. Szökés vagy menekülés gondolata teljesen kizárt volt, hiszem sehova nem mehettünk. A cél még messze volt ráadásul, a keresett titkokat és magát a múltképet sehol nem leltük még meg.

Múltidő 11. fejezet: Nem mondhatsz nemet

Visszatértünk a hűvös, esős Angliába, ahol már szinte tárt karokkal vártak bennünket. Még ki sem szálltam a kocsiból, Greta már rohant felém ezer wattos mosollyal.

Februári, kulisszatitkos kávészünet #55

Úgy érzem, hogy nem csak ezen a héten, a hónapban is erősen odatettem a blogposztokat. A szemfülesebbek észrevehették, hogy egy, másik, majdnem két éve megírt novellát osztok meg fejezetenként, a Múltidőt. Erről külön szeretnék beszámolni, mit is takar a firkálmányom.

Térjünk is a lényegre, mivel ütöttem el a kicsit sem drága időm: 

Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán (amolyan 21. századi módban)

Igyekezek nem mindent kifecsegni, hiszen elveszne a történet varázsa… De erre a könyvre is vonatkozik azon állítás, hogy véletlenek nincsenek. Kis közlekedésföldrajzzal vegyítve.