
Amilyen jó volt az év első fele könyvválasztás tekintetében,
úgy valahogy a május vége, június eleje tartogatott pár érdekességet.
Három könyvet hozok, amiből egy nőtt igazán a szívemhez.
Hmm... biztos elkiabálom a helyzetet, de amúgy sem érünk rá, pedig mindenki tudja, azért nem origamiznak a mongolok, mert nem hajt a tatár. (Áú!)
Ha még egyszer azt írom, hogy „ismét egy olyan könyv, amire nem számítottam”, bizony még magamnak sem fogok jót állni. Megint hosszú lett, mint a Nílus, akit a novellák érdekelnek, görgessen kb. a poszt közepéig. (Te nem tudod, hány oldalas szövegszerkesztőben a nyersanyag, én meg beletörődök, hogy ismét nem tudom három oldalba sűríteni a szájjártatásom.)
Ismét egy könyv és egy történet, amiről fogalmam nincs, miért nem került hamarabb a kezeim közé.
Ismét fellépett, mint a Gergő és az álomfogók esetén, hogy fogalmam nincs első ránézésre, mit tartok a kezemben, mi várható benne, és hogyan fog tetszeni.
Mi is történt vasárnap, elég hosszú story time lesz, szóval elő a kávékkal, a mozizásra ítélt pattogatott kukoricával, vagy a nassolni valóval. Lássuk, mi is folyt Budán a Dunán kívül. (Tegnap óta ez a szójáték kavarog a fejemben, ne kérdezzétek.)