Lassan öt éves az Ambrózy báró esetei könyvsorozat, amihez számos borító készül, és többet szavazásra is bocsátottak.
A huszadik század sok mindenről ismert, mégis, a szabadidős tevékenységek terén két meghatározó szórakozási forma maradt fenn, amik szorosan köthetőek egymáshoz. Míg a könyvek és ez által az olvasás évszázadokon át szinte luxusértékként maradtak fenn, addig a filmgyártás, a mozi- és televíziózás kultúrája már a polgárság és a középső társadalmi réteg egyfajta mindennapos, természetes kikapcsolódási programjává alakult. A filmgyártás óta pedig szinte a tyúk és a tojás elméletre épülve készülnek a könyvekből filmadaptációk és a filmekből regények.
Hali minden teknősködőnek! Maga a cím, amit a Goodreads
csoportban meghatároztak nem pontosan ez volt, hanem „Könyvek, amikről azt gondoltad
utálni fogod, de végül is nagyon megszeretted”, de fogjuk szokás szerint
rövidre és ma elmondom, mely könyvek voltak azok, amiket szkeptikusan,
elítélendően vettem a kezembe, de végül elolvasva kétségem sem volt,
megkedveltem a történetet.
Bezzeg a mi időnkben…
az elveszett generáció és Lincoln elnök idejében játszódó történet több
rejtéllyel kecsegtet, mint egy krimi. Persze, a titkok csak azért léteznek,
mert szereplőink akaratos némaságra kötelezve magukat, makacson kitartanak azon
elvük mellett, hogy ne beszéljenek egymással.
Ez a kötet a kicsit kakukktojás, és a nagyon is beleillik a sorozatba történet, ahol az előző három kötetben megismert Iris Smythe-Smith új kihívás elé került a soron következő zeneesten és most legalább nem a húga, Daisy okozott fejtörést.
Vicces, hogy két oldalban sikerült rizsáznom arról, amiről
egyrészt nem szándékoztam először, másrészt meg a bloghoz kicsit sem hűen,
elmismásoltam volna a helyzetet.
Akit nem az Ambrózy
téma érdekel, azok térhetnek is egyből a „mi várható áprilisban” részhez.
A békebeli idők lezárása, a Nagy Háború, még a legelszántabb honleányt is formálta. Míg szüleiknek, nagyszüleiknek úrinői életében fő cél volt anyának lenni és úgy vezetni a háztartást, hogy mindenkinek legyen dolga, csak lehetőleg neki nem (természetesen csak azért, hogy aztán egyéb foglalatosságokkal lekösse minden percét), addig leányainak, unokáiknak a tudás, a munka, a férfiaktól való függetlenség lázadása volt a fő cél, és mindemellett a szórakozás.
Eheti témánk erősen időszakhoz köthető, mivel a tavaszt már
a bőrünkön érezhetjük. Kérdéses volt, hogy hogyan fogjam meg a témát és ehhez
illőn milyen könyvek kerüljenek a listába. Számomra a tavasz pozitív, megújuló,
mégis néha elég szeszélyessé tud válni. Kétféle tavasz jutott eszembe: a
napsütötte, langyos idő, csicseregnek a madarak, rügyeznek a fák, míg a másik
tavasz egy zord, rideg, még a telet el nem hagyó, a hó alól kikandikáló
hóvirágokkal van elképzelve.
Mint egy zenei darabnál, az első rész figyelemfelkeltő, a második részben elmélyül, a harmadik adja meg a lendületet és a negyedik a lecsengést. Még az utolsó esetén nem tudom biztosan ezt elmondani, de azt igen, hogy az első három részt olvasva ez volt számomra a favorit történet.
Elérkeztünk az Ághfay család utolsó generációjához, akik már
a huszadik század viszontagságaiban próbálnak élni. Még félelemmel telve az Emma lánya után fogtam ebbe a kötetbe,
remélve, hogy kétszer nem fog ugyanaz a fejfájásom felmerülni. Lássuk hát, mit
tartogat számunkra a Lotti örökségének harmadik része.
Miután hazakerül Daniel Smythe-Smith, bizony őt is érhetik meglepetések. Főleg, mikor észreveszi, hogy nem az unokahúga, Sarah zongorázik a zeneesten, hanem valaki más…
Egy új sorozat, ahol megismerhetünk egy különleges családot, akik között a hajadon lányoknak kötelező az éves zeneesten fellépni, miközben mindenki tudja, hogy szörnyen játszanak. Kibúvó nincs, csak egy menekvés: a házasság.
Aki ez előtt a könyv előtt olvasta Szécsi Noémi és Géra Eleonóra A modern budapesti úrinő című kötetét, azok talán jobban megértik, mi is a fő lényege, a mondanivalója Renée könyvének. Bemutatva a két világháború közötti időszak nevelkedett leányok és nők életét, feltárva aggályaikat, félelmeiket, ami sok esetben csak azért léteztek, mert hiába mondták ezeket az időket „modern időknek”, bizony a nők felvilágosítása és neveltetése még mindig a századforduló előtti időszakra hajazott.
Még egy baki nem baki, de mikor már egy héten belül a harmadik felfedezés szúrja ki a szemem, bizonyított ténnyé válik, hogy talán ajánlatos lenne harmadjára is újra elolvasnom a teljes sorozatot. Nos, valójában ezek a kis bökkenők javarészt akkor fognak értelmet nyerni, ha ki is fejtem őket.