Gyerekkönyvet még úgy sem pipáltam On Sai tollából… Míg Schwester belemerült a Vágymágusok történetébe, addig én az egyetlen elmaradt kötetet megvéve fogtam bele Varga Bea legfrissebben kiadott munkásságába.
Amilyen izgalommal vártam, hogy belefogjak egy olyan kötetbe, amit egy éve vettem a könyvfesztiválon, ezzel is megismerjek egy számomra újabb magyar szerzőt, felmerültek kétségek az olvasást követően, hogy mit jelent az, ha valaki magánkiadásban szeretné kiadni a könyveit.
A hangulatingadozás garantáltsága sok mindenre visszavezethető, a mondatok csapongása pedig indokolatlan, hiszen, megfogadtam…
Szokatlan szituációkba keveredhetünk, mint olvasók, pedig a Böszörményi köteteket bújók úgy vélhetik, őket már nem érheti meglepetés.
Nagyon vártam? Még szép, így nagyon izgatottan álltam neki az utolsó rész olvasásának.
A tegnap lefirkantott beszámolóm után jöttem rá, hogy bizony még akartam írni, nem is keveset. Mert bizony nem csak morgolódásból, értetlenkedésből állnak a napjaim, vagy csak figyelem a fejleményeket. Rossz vicc, igen, a legtöbb esetben én is ignorálom, és otthon nyugiban pihenek vagy alszom. Ezen felül, mi mindenre vesz rá a lélek, ha többet tartózkodom otthon a megszokottól?
Csak
nekem totál abszurd, hogy amint eljutottam a századik kávészünetig, tényleg
megváltozott minden? De aki a következő világháborúra készült lelkileg, az most
nyugisan hátra dőlhet, remélhetőleg otthon, és apróságokon sem tudja felhúzni
magát. Bezzeg Schildkröte…
A hónap viszontagságai mondhatni mindenre kiterjednek. Mivel sok kötet összegyűlt, így párat megmutatnék, mi várakozik most a polcomon olvasásra.
A trilógia utolsó része három évvel repít minket előrébb a történetben.
Könnyed, rövid történetre vágytam. Így bukkantam egy elég népszerű írónő kötetére.
Sok ember életében a vagyon, a pénz vagy a megtakarítás nem merül fel egészen addig, míg nem önállósodnak, vagy saját lábra nem kell állniuk. Ilyenkor viszont pánikszerűen keresik a tanácsokat és a lehetőségeket.
Régebben többet kísérleteztem sminktermékekkel, de ahogy idősödtem, megváltoztak a sminkelési szokásaim. Az utóbbi fél évben keményen szelektálni kezdtem, így meglepően kevés termék maradt meg a mindennapi használatban.
Nem kíméltem semmit, így pár szemhéjfesték palettán kívül minden belefér most már nem csak a fiókomba, hanem egy neszesszerbe is.
Szintén egy impulzusvásárlás eredményének tekinthető kötetről beszélhetünk, aminél egészen a kötet utolsó oldaláig kétségek gyötörtek, hogy miért akartam megvenni ezt a kötetet, mivel nagyon se veled, se nélküled kapcsolattal tettem a polcomra a befejezése után.
Az impulzus könyvtári kölcsönzésem közé belekerült ez a kötet, ami nem kevés információval lepett meg.