2018. február 25.

Múltidő 11. fejezet: Nem mondhatsz nemet

Visszatértünk a hűvös, esős Angliába, ahol már szinte tárt karokkal vártak bennünket. Még ki sem szálltam a kocsiból, Greta már rohant felém ezer wattos mosollyal.

2018. február 24.

Februári, kulisszatitkos kávészünet #55


Úgy érzem, hogy nem csak ezen a héten, a hónapban is erősen odatettem a blogposztokat. A szemfülesebbek észrevehették, hogy egy, másik, majdnem két éve megírt novellát osztok meg fejezetenként, a Múltidőt. Erről külön szeretnék beszámolni, mit is takar a firkálmányom.
Térjünk is a lényegre, mivel ütöttem el a kicsit sem drága időm: 

2018. február 20.

Ambrózy báró esetei - Vers Emma testvéri intelmeivel

Ha már a hírhedt, hires könyves párosunk fejébe kicsit belemásztunk, nem lehet a harmadik, nagyon is kulcsfontosságú szereplőnk, Hangay Emma szemszöge előtt elsétálni.

Bitó és borostyán - idézetek


Hogyan lehet az idézeteket megunni? Nekem fogalmam nincs, mert az Ambrózy báró esetei 3,5 sorozatrészhez is vannak felejthetetlen idézetek. Ismét jövök 25, a könyvben szereplő részlettel. Természetesen, cselekményt tartalmaz.

Múltidő 10. fejezet: Van titka a cseresznyevirágzásnak?

Idénre is meleg nyarat ígértek, így éppen nem folyt a víz a hátunkról, miközben utaztunk Japán szívébe. Sajnos a cseresznyevirágzást délen már elkéstük, bár ezen felül is van pár csoda ezen a zsúfolt kicsi szigeten. Ma egy igazán korhű, huszadik századi könnyed nyári ruhát viseltem, a hajam az enyhe szél miatt, praktikussági okból kontyba fogva. Ebben az öltözésben könnyebben asszimilálódtunk, így jobban és felszabadultabban éreztük magunkat.

Múltidő 9. fejezet: Édesem örökre

Megmagyarázni sem tudom, hogy pár nap sem telt el és magán a kontinensen állok a kicsit másabb éghajlaton, közép-európában és magával Valrux személyével.
Hatalmas erdő, ami nincs hiányában a hatalmas fáktól, bár ez kit érdekel?

Múltidő 8. fejezet: Elmenni a világ végére is

A vizsgáztató maga a főmama volt. Megjelenése tekintélyt, sugárzott, miközben izgulva vártuk a számonkérést. Először pár egyszerű kérdésre kellett mindenkinek válaszolni, amit könnyedén teljesítettünk, mert Valrux a múltkép idézés elméleti dolgait megtanította nekünk. Az elmélethez segítségül volt egy kódex, ami az idézők fontos szabályait ismerteti.

Múltidő 7. fejezet: Ha te vagy a hercegem, miért titkolod?

Ha érteném a helyzetet, talán máshogy viszonyultam volna Valruxhoz. Talán a jövőmhöz is. Nem hiába mondják, hogy a múlt elhagyása nélkül nem tudunk a jövő fele fordulni. Körülnézve a szobámban elég elgondolkodtató számomra, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik célja a múlt kutatása.

Múltidő 6. fejezet: Van-e jóság a lelkedben?

Reggel csak a halk szuszogásra ébredtem fel, a fejem hasogatott, még van pár folt a tegnap estéből. Egyszer csak hallok valami apró zizegést, egy könyv becsukódását. A sarokba tekintek a hang irányába, ahol Elle szinte rezzenéstelenül nézi az alvásom. Nem tudom, melyikünk van nagyobb zavarban:

Múltidő 5. fejezet: Az estély rejtelmei

A távolban levő foltokból ítélve sok emberre számít az ember, de csak az a két jármű volt, amik sejtésem szerint a múltkép idézőket szállította.

Múltidő 4. fejezet: Kit is szeretnél magad mellé?

Pár nap volt már csak az estélyig, mindenki csak a díszletekkel, ruhákkal és a csillogó eleganciával foglalta el magát. Nekem ezen felül szorgalmasan készülni kellett a vizsgára, amit a nem egyszerű kategóriába soroltam volna.

Múltidő 3. fejezet: Az igazi nevem

Ma reggel könnyebb volt kirángatni az ágyból Ellenek, gyorsan elkészültünk a reggelire, közben nagy tervekkel előrelátva indultam neki az ajtónak és a mai napnak. A folyosóra érve láthattam a már eléggé fennálló napot és meleg érzéssel töltött el ez a meleg napos őszi nap.

Múltidő 2. fejezet: Belecsöppenni egy váratlan fordulatba

A reggel maga volt a kínzás. Elle próbált kihúzni az ágyból még az esős idő ellenére is.
Levánszorogni a reggelihez szintén nem tartozott a könnyű feladatok közé. Leülve megláttam a tipikus Brit reggelit bacon, tojás és pirítós személyében gondolkozás nélkül rávetettem magam. Ennek csak az a problémája volt, hogy nem mértem fel a környezetemet. Felnéztem két falat között és ekkor észreveszem a szürke szempárt, aki nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal figyeli a habzsolásom. Félrenyeltem. Ő észbe kapott és egyből egy teát kínált nekem, amit el is vettem. Mikor jobban lettem, láttam rajta, hogy ismét egyenletesen lélegzik és megnyugodott.

Múltidő 1. fejezet: A mese közepébe, mikor még el sem kezdődött

Ha úgy kezdődne a történet, hogy én teljesen hétköznapi életet éltem eddig is, akkor hazudnék. Vannak, akik különleges tulajdonságokkal bírnak, de csak akkor veszik észre ezt, ha már benne vannak a történet kellős közepében.