2019. január 30.

Heti, havi összegzős kávészünet #79

Ha már megígértem… Linkeket is rakok bele, a héten megcsömörlöttem a sok rakottól.
Lassan 3/4 4… nyugi, délután! De úgy érzem, az a harmadik kávé rám fér…

Az elmúlt hetek, meg úgy a hónap lassan telt, de nem események nélkül.

2019. január 29.

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomvámpírok 1.

A kötettel kapcsolatban két dolgot kellett magamban tisztázni: nem, nem Harry Potter koppintás, és totális véletlen, hogy Gergő kezd felnőni… és úgy viselkedni, mint Ambrózy báró. Ismét meg mutatkozott a Böszörményi univerzum kuszasága, egy kis szívhez szóló párbeszéd, vagy egy váratlan utazás a Rúvel-hegyhez… Véletlen? Kétlem.

Jó, lehet, hogy a Harry Potteres, egy oldalon megemlített jelenet egy érzelmi hullámvasútra ültetett, de a többi utalás más sorozatokra? Egyáltalán nem, sőt pont ez adta meg a kötet sava-borsát.

Volt itt minden, és hamarabb meg is írtam az értékelésem molyra, mint befejeztem volna… Nem volt elhamarkodott, csak utána jött a hidegzuhany, de erről később.

2019. január 28.

Schildkröte megmondja… Sztereotípiák kereszttüzében

Üdv, a 21. század első negyedében, ahol megfelelések és elvárások tengerében növünk fel és felnőttként is élünk. A sok befejezetlen mondatokat úgy egészíti ki az olvasó, ahogy az neki tetszik, és higgyétek el, mire ennek a soroknak a megírására vetemedtem, maga a két főcím tartalmának indokait teljes mértékben elfeledtem, így kénytelen vagyok új alapokra helyezni a leírtakat. Annyi azért dereng, hogy meg kellene cáfolni pár tévhitet.

Ambrózy báró esetei, és a Gergő és az álomvámpírok 1. kötetekhez köthető apró gondolatok

Az eddigi hasonlóságok felfedezését minden bizonnyal betudtam valamiféle véletlennek, de a Gergő és az álomvámpírok erőteljes ugródeszkának bizonyul Ambrózyéknak.

Mégis miért? – Az illesztőszegnek több variációja van, mint a magyarázatnak.

Eszembe jutott, hogy majdhogynem hasonló koncepciókra bukkantam a Lúzer rádió esetében is, de merem állítani, ebben a kötetben Gergő még Kukec Marcit, bocsi, Markot is sikeresen felülmúlta.
(És akkor nem volt még szó Mili és Tanarilla hasonló makacsságáról és elszánt követéséről.)

2019. január 27.

Kresley Cole: Szeress, ha mersz! (MacCarrick fivérek 1.)

Új sorozat, történelmi és romantikus, de összességében jó kezdésnek bizonyult ez a kötet. Tanulság: a főszereplő hölgynek a keze ügyébe ne kerüljön kő, különben ott kő kövön nem marad.

Fülszöveg:
Esküdt ellenségek, végzetes szerelmek
Bosszú: Courtland MacCarrick zsoldosserege háborút indít a zsarnoki kegyetlenségű Pascal tábornok ellen. A csatában Courtland majdnem odavész, de sikerül bosszút állnia a tábornokon szépséges kasztíliai jegyesének elrablásával.
Szenvedély: Lady Annalía Tristán Llorente szálfatermetű, barbár fogvatartóját éppúgy megveti, mint a tábornokot, mégis megmagyarázhatatlan vonzalom ébred benne a zsoldos iránt, és ez csak tovább táplálja dühét. Semmi sem állíthatja meg azonban, hogy visszatérjen Pascalhoz, mert ha nem megy nőül hozzá, azzal fivére halálos ítéletét írja alá.

***

Nos, úgy vélné az ember, hogy ez is valami könnyed romantikus történet lesz… Na, erre azt írnám, galád hazugság, ez bizony nem finomkodik, és míg a régebben olvasott, hasonló kötetekre azt állítanám, oké, olvasható 16 éves kortól, ezt 18 alatt nem adnám kézbe. (és nem a történet miatt)

2019. január 26.

Cselenyák Imre: A sivatag hercegnője

Olyan négy évvel ezelőtt kerül a kezembe talán a második Montcassen regényként, viszont jól jön a memóriafrissítés. Természetese, mint az árvízre, vagy a „szigetre” illetve az esőtáncra nagyon jól emlékeztem, viszont ismét gyermeteg kíváncsisággal olvastam el, megtudva ismét, hogy mi is lett a történet vége.

Egy kicsit a történetről:

Bagdad pezsgő, nyüzsgő életéről olvashatunk, amit néha az égiek sorscsapása megrendít és a város lakóit kétségekbe taszítja.
Főszereplőnk öreg korában írja le történetét, és mintha az Ezeregyéjszaka meséit olvasva követnénk a szerencsés leány életét.

2019. január 23.

Blogtalpaló #2 – Mobiltéma és egy kis szövegszerkesztés


Talán kezdhetnénk először is a mobil nézetet, mivel ez valamelyest sablonbeállítás, de lényeges dolog, mivel a statisztikai adatok nem igazán mondhatóak irrelevánsnak, így szükséges figyelembe venni, hogy az olvasók nagy része telefonon keresztül ér el minket.

Mobil témában is vannak alap sablonok, de ugye ennyivel nem éritek be, ha ide tévedtetek?
Miért is néz ki a legtöbb bejegyzésem telefonon úgy, mint számítógépen, monitoron olvasva?

2019. január 19.

Ambrózy fanfiction 10-14. részek: A monitor mögött II.

Bizony, már túlestünk pár frissebb fanfict írásán, most lássuk, az első kilenc, kivesézett rajongói írás óta mi minden történt.
Ha valami ördöngös csoda folytán nem olvastad volna a bejegyzéshez kapcsolódó előzményt, az alábbi linken elolvashatják a kedves nemolvasóim.
Ambrózy fanfiction 1-9. részek: A monitor mögött

Hogy egy kicsinykét a teknősök locsogása ne menjen senki agyára, meggyőztem az elsődleges segédem, hogy vázolja fel jelenlegi kényszeres helyzetét egy csésze kávé mellett. Szegény, kicsit megfáradt így az év végére, de beletörődve abszurd helyzetébe, és kibújva a Róla szóló sorozatának sarokba bástyázásából, szóba elegyedve velem számol be az élményeiről.

(A beszélgetés fiktív és senki nem lett felkérve, hogy segédkezzen eme polgárpukkasztó ötletben. A beszélgetés során egy bárónak sem szelídült meg a lelke, és nem esett bántódása.)

Donna MacMeans: Csiszolatlan gyémánt (Chambers testvérek 3.)

Kétségek nélkül kaphatja meg a részemről az öt csillagot, mivel ez a kötet volt szerintem a legjobb a trilógiából. A fordulatok jók voltak, volt benne izgalom, még egy kis krimi is vegyült a történelmi fikcióba, aminek eredetiségének történetét a szerző a kötet végén kifejti bővebben.

Fülszöveg, cselekményleírással:
Anglia, 1881. Nehéz idők járnak a Brit Birodalom diplomatáira: nem sokkal az amerikai elnökválasztás után a washingtoni nagykövetüket meggyilkolják, és felerősödnek az ír függetlenségi törekvések is. A Korona szolgálatában Michael Raffertyre hárul a feladat, hogy a gyilkos nyomára bukkanjon. A küldetés sikere érdekében Rafferty diplomatának adja ki magát: a feladat azonban nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik, a férfi modorával ugyanis komoly gondok adódnak. Ezért úgy dönt, keres egy nőt, aki megtanítja neki az illemszabályokat, és egyben hajlandó eljátszani a felesége szerepét. A kiszemelt hölgy, Arianne Chambers azonban vonakodik belemenni a játékba. Arra még hajlandó lenne, hogy úriembert faragjon a bárdolatlan fickóból, férjre viszont egyáltalán nem vágyik. Ám hamarosan azon kapja magát, hogy a Michael durva külseje alatt megbúvó szenvedély lassanként meghódítja a szívét. Rafferty eközben egyre veszélyesebb kalandokba bonyolódik, és rádöbben, hogy Lady Arianne sokkal talpraesettebb és vonzóbb, mint amilyennek első pillantásra tűnt… De vajon elegendő-e a kölcsönös vonzalom ahhoz, hogy örökre összekössék az életüket?
***

A történet rendkívül pörgős, élvezhető volt, nem voltak benne bosszantó jelenetek, ami az előző kötetek miatt félelemmel telítettek el, hogy ez a kötet sem lesz másmilyen. Kellemesen csalódtam.

2019. január 18.

On Sai Szivárgó sötétség sorozat mellékkötetek

Az első rész, ami egy kerek történetet mesél el Chester közreműködésével és ciklikusan van felépítve, illetve a második rész lappangó kérdései után, a sorozat két mellékkötettel rendelkezik, mintegy folytatásként.

Lássunk hát a sötétségbe, és összegezzük, mit is tartalmaznak ezek az apró folytatások.

On Sai: Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2.5)


Aki lemaradt volna a Lucy című kötetről, azoknak egy oldalnyi felvezető olvasható a legelső oldalon.
Mivel a második rész Scar szemszögéből ott fejeződik be, hogy likvidálják a Szürke szobákba, ez a kötet pont ott fog folytatódni.

2019. január 16.

Januári japán animációs filmek


A hónap tekintetében két anime filmet is megnéztem, hasonló témával ötvözve. A második világháború témája legtöbb emberben a borzalmakat és a világ szégyenét veti fel, sok kérdést is vet fel az emberiséggel kapcsolatban.

Volt itt sírás-rívás, felhőtlen kacagás, torokszorító fájdalmak, önfeledt megkönnyebbülés, vagy csak láblóbálás, és sok-sok remény, ami mindig megvan az emberben, legyen bármilyen helyzetben.

On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)

Mire a végére ér az ember, rájön a sorozat címének mögöttes tartalmára.

Az előző részhez hasonlóan pörgős, izgalmakban teli és egyre növekszik a pimaszabbnál pimaszabb nyelvezet, ami által teljes joggal érdemli ki a New adult és az Arany pöttyös kötet kategóriáját.
Megértem azon olvasókat is, akik már várják a folytatást, az Artúrt. Sok kérdés maradt még megválaszolatlanul.

Eltűnök másfél hétre, de azért adok magamról életjelet kávészünet #78

Ennél beszédesebb címet úgy sem adhattam volna jelenleg.
Nos, mi a jó ***** franc ütött belém, hogy csak dobálom kifele az könyvértékeléseket, közzéteszek pár új könyves szerzeményt, még Ambrózy meme képeket is készítettem… de a lényeg és az ígéretek valahogy ott vannak a mélyben és nem húzom ki őket.

Ha azt írnám, hogy semmi nem történt, akkor hazudnék magamnak is, mert valahogy nem találom véletlennek azt a nyolc… mondom 8! vázlatot, ami várja, hogy végre kikerülhessen a blogon.
Meg a „semmit sem csinálok” csak a szüleim őrületbe kergetése, amúgy keresek munkát ezerrel, még akkor is, ha már 4 helyről írtak, hogy nem engem választottak, illetve volt egy interjúm, ami nem igazán hozott lázba, de legalább gyakoroltam az interjús szereplést.

2019. január 13.

Donna MacMeans – Nászéjszaka (Chambers testvérek 2.)

Tudod, már a legelső fejezet után, hogy stílusra ugyanazt kapod, mint az előző részben… Csak még azt is túlkomplikálva. Lehet, hogy egy este alatt letudtam az olvasását, a harmadánál tartva megesküdtem rá, hogy megtaláltam az év legostobább könyves férfiját, de a felénél már ott tartottam, hogy a legszerencsétlenebb páros, akiről lehet olvasni ebben az évben, a részemről le van tudva… aztán el ne kiabáljam, még ott van a harmadik rész…

2019. január 12.

Jo Nesbø: Police

Megkedvelt norvég íróm bizony ismét alaposan összekuszálta az elképzeléseim, de, hogy másodjára is képes volt egy megkedvelt szereplőt kinyírni, a részemről skandalum. – Pozitívum, csak ezt az egy momentumot tudtam kitalálni, a többi izgalmakban teli jelenetek folytatását, illetve a fő gyilkos kilétét ismét nem tudtam beazonosítani, csak a végén.

Rájöttem, hogy Nesbø nem tud rövid regényt írni. Ismét egy borzongató, izgalmas és sok kérdést felvető történetet olvashattam tőle, viszont kétségtelen, a köteteket nem lehet egyben, egy nap alatt elolvasni. Nem hittem volna, hogy sikerül vagy öt szálat egyszerre futtatni, de az idő és az írói termékenység szerintem meghozta azt a gyümölcsöt, amit ebben a kötetben olvashatok.